Oktatógéptől a generatív tutorig: tanársokszorozás és az oktatási automatizáció visszatérő ígéretei

Szerzők és előadók

Patkós Gábor

Szekció és helyszín

AI, Higher Education and the Transformation of Learning
2026. november 25., szerda · 10:35–12:00
Díszterem, 1088 Budapest, Szentkirályi utca 28.

Teljes, beküldött absztrakt

A generatív mesterséges intelligencia felsőoktatási alkalmazását ma gyakran a személyre szabott tanulás ígéretével kapcsolják össze. Ugyanilyen hangsúlyos az azonnali visszacsatolás lehetősége, valamint az a várakozás, hogy az új rendszerek bizonyos oktatói feladatokat is átvehetnek. A nyelv feltűnően ismerős. Az oktatástechnológia történetében hasonló elképzelések már jóval a digitális korszak előtt megjelentek, és több technológiai generációt is túléltek (Watters 2021). Előadásom ennek a kontinuitásnak egy kevéssé ismert magyar történetét vizsgálja Ambrózy Denise hatvanas évekbeli írásain keresztül. A Szóból ért a gép? (1964), a Tanul az ember, tanul a gép (1966) és az Oktatógépek (1967) ugyanannak a problémakörnek különböző oldalait tárják fel. Ambrózy írásaiban a kibernetika és a gépi tanulás kérdései közvetlenül érintkeznek a programozott oktatás korabeli elképzeléseivel. A szocialista Magyarországon mindez egy szélesebb pedagógiai modernizációs diskurzus részeként jelent meg. A növekvő képzési igény és a pedagógushiány egyre inkább technikai megoldásokat is kereső problémaként válik értelmezhetővé. Ambrózy „tanársokszorozásról” ír, ugyanakkor pontosan érzékeli az automatizáció határait. Különösen nehéznek látja az olyan válaszok gépi kezelését, amelyeket a tanuló saját szavaival fogalmaz meg, és amelyek nem illeszthetők előre rögzített válaszmintákhoz. A tanuló gépek iránti igényt már 1966-ban a pedagógushiánnyal is összekapcsolja. A generatív MI elterjedése több ilyen technikai határt elmozdított, miközben az oktatáshoz fűződő ígéretek meglepően állandók maradtak. Napjaink felsőoktatási diskurzusában ismét központi szerepet kap a személyre szabás és az adaptivitás gondolata (Jensen et al. 2025), miközben empirikus kutatások továbbra is nehezen választják szét a technológia önálló hatását attól, amit a pedagógiai környezet tesz hozzá (Weidlich et al. 2025). Előadásom központi kérdése, hogy miért élik túl az oktatási automatizáció ígéretei az őket hordozó technológiák egymást követő generációit, és mit érthetünk meg a mai MI-diskurzusról a szocialista magyar előtörténeten keresztül.

Forrás