A Szakrális és a Szintetikus Dialektikája – Vallási narratívák az ember, az algoritmus és a szentség határán

Szerzők és előadók

Afangide-Késmárki Ukowo Uwem

Szekció és helyszín

MI, emberkép, igazság és antropomorfizáció
2026. november 25., szerda · 14:35–16:05
Díszterem, Szentkirályi utca 28.

Teljes, beküldött absztrakt

Előadásom az Algoritmusok Auditóriuma 2026 konferencia „Teológiai és filozófiai reflexiók” témaköréhez kapcsolódva a vallás és a mesterséges intelligencia (MI) kapcsolatát vizsgálja. Kiindulópontom szerint a vallás továbbra is az egyik legerősebb jelentésadó, normaképző és világértelmezési keret, miközben az MI az emberi gondolkodás, döntés, tanulás és önértelmezés technológiai újraszervezésének meghatározó tényezőjévé vált. A konferencia emberközpontú kérdésfelvetéséhez igazodva az előadás arra fókuszál, hogy az MI vallási és spirituális értelmezési keretekben miként jelenik meg eszközként, algoritmikus segédként, asszisztensként, esetleges társként vagy az emberi határokat próbára tevő technológiai jelenségként. E kérdéskör a felsőoktatási alkalmazások szempontjából is különösen releváns, mivel az MI használata mögött mindig valamilyen emberkép, felelősség- és autoritásfelfogás áll. A kutatás célja annak feltárása, hogy a különböző vallási hagyományok és spirituális irányzatok miként értelmezik az MI-t, milyen narratívákban jelenítik meg és milyen határokat húznak az emberi, a technológiai és a szakrális között. Az előadás e kérdést teológiai és filozófiai reflexióként közelíti meg, különös tekintettel arra, hogy az MI miként érinti az emberképről, méltóságról, autoritásról, felelősségről és hitelességről alkotott elképzeléseket. A vizsgálat fontos eleme az MI eszmetörténeti feltárása, amely a kortárs szakirodalom mellett archaikus vallási és technikatörténeti előképekig is visszanyúl. Ez az ív lehetővé teszi, hogy a jelenkori MI-diskurzusok hosszabb metafizikai és kulturális kérdések folytatásaként jelenjenek meg. A kutatás kvalitatív empirikus anyagra is épül, mely alapját tíz félig strukturált szakértői mélyinterjú adja. Az interjúk fele történeti vallási, fele új vallási hátterű vezetőkkel és szakértőkkel készült. Az elemzésük narratívaelemzésre épült, melyet grounded theory és SWOT-analízis egészítettek ki. Az eddigi eredmények markáns különbséget mutatnak vallási hagyományok és megszólalói beágyazottság mentén. A megkérdezett történeti vallások képviselői az MI-t főként racionalitásra és hatékonyságra épülő instrumentális eszközként kezelik, szakrális térbe való belépését pedig ontológiai korlátok és hitelességi aggályok révén elutasítják. Az új vallási és más spirituális irányzatok képviselői viszont nyitottabbak a kreatív, szinkretikus, esetenként részben transzcendens olvasatokra. A teljes kép ugyanakkor árnyaltabb, hisz közös etikai minimumként mindkét csoportban megjelent az adaptáció igénye, a saját hitrendszerhez való hű ragaszkodás és az emberi méltóság immanens védelme. A kutatás következtetései szerint az MI a vallási szféra számára technológiai és ontológiai kihívásként, az emberi identitás és spiritualitás számára antropológiai és egzisztenciális próbatételként jelenik meg. Az említett jelenségkörbe tartozó narratívák rendszerezését a saját fejlesztésű kéttengelyes (utópikus – disztópikus és affektív – instrumentális dimenziók) MI-narratíva-tipológiával teszem tartalmilag értelmezhetővé; míg végül az általam konstruált technohierofánia fogalmával ragadom meg, mely azokra az esetekre vonatkozó, amikor profán technológiai rendszerek a szakrális jelentésképzés vagy tapasztalat mediátorává, illetve határképző tényezőjévé válnak – ötvözve Mircea Eliade „hierofánia” és Gilbert Simondon „technofánia” fogalmait. Az előadás így az MI-t vallási, filozófiai és társadalomelméleti jelentésében vizsgálja, olyan határjelenségként, amely láthatóvá teszi az emberközpontú értékrend szükségességét és kibontakozó bizonytalanságait.

Forrás