A jogi szakdolgozat újragondolása az akadémiai integritás és az emberközpontú oktatás perspektívájából

Szerzők és előadók

Aczél-Partos Adrienn

Szekció és helyszín

A generatív MI mint kognitív és oktatási társ
2026. november 25., szerda · 10:35–12:00
Nizsalovszky Endre terem, Szentkirályi utca 28., III. em. 311.

Teljes, beküldött absztrakt

A generatív mesterséges intelligencia megjelenése alapjaiban kérdőjelezi meg a felsőoktatás egyik legstabilabbnak hitt műfaját, a szakdolgozatot. A vita jelenleg elsősorban arra összpontosít, hogyan lehet felismerni vagy szabályozni a mesterséges intelligencia használatát, hol húzódik a megengedett segítség és a csalás határa, illetve miként őrizhető meg az akadémiai integritás. Az előadás abból a provokatívabb állításból indul ki, hogy talán nem a mesterséges intelligencia jelenti az alapvető problémát, az MI inkább láthatóvá tett egy korábban is létező kérdést. Van-e még értelme a szakdolgozatnak abban a formában, ahogyan azt ma a joghallgatóktól megköveteljük? A hagyományos szakdolgozat jellemzően egy hosszú, lezárt szöveges produktumot értékel, miközben egyre kevésbé teszi láthatóvá azt a folyamatot, amelynek a felsőoktatás valódi célját kellene jelentenie, vagyis a probléma felismerését, a megfelelő források megtalálását és értékelését, az egymással versengő érvek mérlegelését, az önálló jogi álláspont kialakítását és annak megvédését. Generatív MI-eszközök mellett ráadásul egyre kevésbé állapítható meg a végső szövegből, hogy ezekből a műveletekből mit végzett ténylegesen a hallgató. Az előadás ezért nem az MI használatának tiltása, hanem a szakdolgozat funkciójának újragondolása mellett érvel. Konkrét példákon keresztül mutatja be, hogyan mozdulhatnánk el a produktumközpontú szakdolgozattól egy folyamatközpontú, több elemből álló modell felé. Ebben a kutatási kérdés kialakítása, a keresési és forrásértékelési döntések dokumentálása, az MI-vel folytatott munka transzparens bemutatása, az érvelés fejlődésének nyomon követése, valamint a dolgozat szóbeli megvédése egyaránt az értékelés részévé válhatna. A hangsúly így nem azon lenne, hogy a hallgató képes-e előállítani egy megfelelőnek látszó szöveget, hanem azon, hogy képes-e jogászként kutatni, gondolkodni, dönteni és döntéseiért intellektuális felelősséget vállalni. Ez a megközelítés az MI és az ember viszonyának tágabb etikai kérdéséhez is elvezet. A katolikus egyetemi identitás perspektívájából az emberközpontúság nem a technológia elutasítását jelenti, hanem annak következetes fenntartását, hogy az eszköz nem veheti át a személy erkölcsi és intellektuális felelősségét. A mesterséges intelligencia részt vehet az alkotási folyamatban, de a mérlegelés, az ítélet és a felelősség továbbra is az emberhez kötődik. Az előadás végső kérdése ezért nem az, hogyan őrizhetjük meg változatlanul a szakdolgozatot az MI korában, hanem az, hogy milyen szakdolgozati forma képes még bizonyítani, hogy a hallgató megtanult önállóan gondolkodni, és mit jelent egyáltalán az önállóság akkor, amikor már nem egyedül gondolkodunk.

Forrás